Kedves Vendégünk!
Nagy szeretettel üdvözlöm Dóc községben, amely a Dél-Alföld természeti értékekben gazdag területének közepében fekszik. Szépségénél csak históriája megragadóbb:
„A történelem minden pillanata mulandó, értékes és egyedi. De néhány kitűnik közülük, mint a kezdet pillanata, amely meghatározza a következő évtizedek vagy századok sorsát.”
Richard Nixon, egykori amerikai elnök gondolatain elindulva egészen a szarmata időkig kell visszarepülnünk a térség történetiségének gyökereit keresve, hogy a Kr. u. 4. század közepén megtaláljuk ezeket a lovasnomád népeket, akik elsőként hagyták ránk itteni életük nyomait. Néhány évszázaddal később honfoglaló eleink kapcsán Anonymus Gestájában tesz említést a területről, elmondván, hogy Árpád és vezérei 34 napig táboroztak, majd „Szerét ejtették az ország minden szokástörvényének” a Körtvélytónak nevezett helyen.
A középkor folyamán valószínűleg felértékelődött a majdani Dóc község helye: természeti adottságai mellé – mint mocsaras területen fekvő magaslat, természetes erődítés – hozzátevődött, hogy Szeged és Szer mezővárosa közé ékelődve fontos kereskedelmi útvonal haladt el mellette. Ekkorra tehető a terület első írásos említése, amelyet bérlője – Dóczy Miklós – után Dócz-nak neveztek. Feltehetőleg ugyanúgy megsínylette az oszmán pusztítást, ahogy az egész térség, ám később ismét elkezdődött a benépesülése.
Az 1800-as évek elejétől már a Pallavicini-birtok részeként kezdett fejlődni a térség, egy 19. század közepi adóösszeírás szerint már közel 500-an lakták. Az uradalom virágzásának idején Dóc élte a majorságok életét, lakói főleg földműveléssel és állattartással foglalkoztak. A dóci lakosságot is érzékenyen érintette mindkét világháború, a két világégés hősi halottai előtt tisztelettel adózunk.
1952. január 1. jelentős dátum Dóc történetében, ugyanis ekkorra datálható a község megalakulása. Ekkor 8606 kh földterületen sorsolással kerültek későbbi tulajdonosaik birtokába a porták. Az 1956-os forradalom eszméivel a lakosság rokonszenvezett, Dócon nemzetőrség alakult. A forradalmi hullám ugyan elérte a falut, azonban erőszakos cselekmény nem történt. Az 1973-as esztendő sokkal nagyobb csapásként érte községünket, amikor a Járási Tanács és Járási Pártbizottság kikényszerítette a Sándorfalva Nagyközséghez való csatlakozás kimondását. Ezzel megszűnt Dóc közigazgatási önállósága.
A dóciak a döntésbe igazán soha nem tudtak belenyugodni. Az ismételt függetlenné válásra közel 20 esztendőt kellett még várni, amikoris a rendszerváltást követően 1990-ben megválasztásra került Dóc önálló, független képviselő testülete, Belovai Pál polgármester vezetésével. Az azóta eltelt több, mint 25 év alatt a község stabilan működik, több létesítménnyel gyarapodott, nyugodt otthont nyújtva lakosai számára.
A település lélekszáma meghaladja a 700 főt, lakói igazi közösséget alkotnak. Ez a közösség együtt jelenti a község szívét, amely összefogva dolgozik a falu fejlődésének érdekében.
Ha Dóc községben jár, kedves Vendégünk, bizonyosan Ön is érezni fogja ennek a szívnek a dobbanását, amely nagy szeretettel invitál minden betérőt, hogy ismerje meg értékeinket.
Turda Gábor
polgármester
